Mit takar a borító? -1

A lemezkiadás előtt az egyik legnehezebb kérdés a borító elkészítése volt. Sok fejtörést okozott a kiadvány külalakja, mert ötletek hiányában ez már csak így szokott lenni. Mit kell tennie annak, aki önerőből nem tud megoldani egy ilyen feladatot? A legjobb, ha szakemberhez fordul. Én is így tettem, és láss csodát: hiába.

Négy grafikus kapta meg a feladatot, akikkel telefonon egyeztettem, vagy e-mailben. Természetesen nem ingyen, sőt az egyikük, aki eredetileg festményeket készít, még lehetőséget kapott arra is, hogy az elkészült mű eredetiét rajtunk keresztül értékesítse. Gondoltam, biztos lesz valaki, akinek annyira megtetszik majd, hogy birtokolni szeretné. Leírásokat is készítettem később, hogy ezzel is segítsem a kreatív munkát, mert lassan úgy éreztem, ha tudnék rajzolni, én is megcsinálnám. De ez a munka és ez a pénz nem kellett senkinek.
Ok, akkor legyen a borítón fotó! Mi sem egyszerűbb, a lemez címe: „Jelek a horizontról” ehhez keresek címoldal fotót! Több fényképész is megígérte, de nem érkezett semmi. Egy kivételével, aki sajnos késve érkezett, ugyanis addigra már megszületett az általam kreált borító, amit rögtön le is kellett adni a terjesztőnek, utolsó pillanat lévén.

Tehát: A művész sorsa nagyon hányattatott! Mindig szolgai módon kell alkotnia, ami megöli a kreativitást, és ha véletlenül valakinek pont az egyéni elképzelésre fáj a foga, éppen arra vágyna, amit a művész oly hiába keres, akkor meg a fránya ihlet ami cserben hagyja. - vagy mit tudom én...

Ez természetesen az általam megkeresett emberekre vonatkozik, semmi általánosítás...