Mit takar a borító? -2

Mint említettem kénytelen voltam saját anyagból dolgozni, de én nem vagyok fényképész, sem festő vagy ilyesmi, így elképzelésem sem volt a folytatásról. Rákerestem az interneten a horizont szóra, és próbáltam ötleteket gyűjteni. Végül, teljesen banálisan született meg a lemez borítója.
Átjött a határidő napján az unokahúgom, és így rögtön rázúdítottam bánatom a ki- alakult helyzettel kapcsolatban, és hogy érzékeltessem a helyzet komolyságát megmutattam neki, hogy mennyire nem egyszerű egy ilyet elkészíteni. Előkaptam egy, a Tisza tavat ábrázoló fotót, amit Tiszaörvényen készítettem, (ahova a Jani barátom invitált meg egy kis horgászásnak álcázott egész napos ivászat alkalmából) és ráeresztettem a Photoshop-pal néhány effektet. Amit ekkor kaptam, azt azonnali hatállyal kineveztem lemezborítónak, és a munka kreatív részét ezzel lezártnak tekintettem.

A sztorihoz hozzátartozik, hogy ezek után 3 teljes napot szívtam a komplett borító elkészítésével, mert a gyártó telefonban digitális nyomdát ígért, amit én rögtön úgy értelmeztem, hogy előjöhetek a gagyi RGB-s Tiff fájl-jaimmal. Persze, nem. CMYK-ra van ilyenkor szükség, meg egy rakás bonyolult dologra, de leginkább szakemberre! Az utolsó pillanatban mégis mellém szegődött a szerencse, és a MEGAPRESS '94 Kft. képviseletében Horváth Gyula Gábor grafikus egy délután alatt összerántotta a Tiszás fotóimból és a romjaiból a cuccot. - mégegyszer: Köszi!